Megérkeztem Te Anauba, ami Queenstowntól 2 órára van, a Milford és a Doubtful Sound nevű természeti csodákhoz közel. Itt fogok dolgozni egy pitéző-kávézóban. Nagyon aranyos kisváros, 1900 fő lakja. Gyönyörű rálátás van a hegyekre, az emberek nagyon közvetlenek, barátságosak és segítőkészek. A személyes véleményem, hogy eddig jobban tetszik a déli sziget, remélem ez a hónapok alatt nem fog változni. Az első munkanapokat rúgom, nagyon tetszik a munka, a főnök hihetetlen jófej, laza és nagyon segítőkész, bármiről legyen szó. Olyan, mintha kaptam volna egy Új-Zélandi Apukát. Az első szabadnapomon is túl vagyok, utam a Doubtful Soundhoz vezetett. Ez egy 1napos túra, ami Te Anauból indul. Busszal és hajóval közelítheted meg ezt a csodálatos természeti képződményt. A Tasmán tengeren hajózva még fókákat is láttunk sütkérezni, illetve pingvinek úsztak a hajó mellett. A z úton megismerkedtem egy angol családdal, akik felajánlották, hogy bármikor szívesen vendégül látnak. Nem is olyan sznobok ezek az angolok :D 

Közben megy az idő, már 2 hete vagyok itt. Nagyon hiányzik a családom, a barátaim, szinte a fele királyságomat odaadnám, ha ehetnék egy kakóscsigát. Nehéz is erről írnom, de őszinte akarok lenni mindazokkal, akik ilyesmiben gondolkoznak, tudniuk kell, hogy ez mivel jár. Új-Zéland egy gyönyörű ország, tényleg az, de európaiként unalmasnak érzem. Nehéz mélyebb kapcsolatokat kialakítani, mint például a barátság vagy akár szerelem. A munkatársaim és a lakótársam mind egyedülállóak, pedig már bőven elmúltak 30 évesek. Egyre erősebb bennem az az érzés, hogy nem tudnék itt leélni egy életet. A kedvem olyan, mint egy hullámvasút. Vannak napok, amikor nagyon rámtör a honvágy, próbálom ignorálni a facebookot az életemből, mert csak rosszabb, ha látom, hogy a barátaim milyen bulikon voltak vagy csak egy képet látok Pécsről vagy Budapestről. Annak jó dolga lesz itt, akinek valamelyik nagyvárosban lesz munkája és fiatalokkal dolgozik. Nekem idősebb kollégáim vannak, mind a 2 ázsiai, teljesen máshogy működnek, mint én (este 7kor már alszanak). Nagyon várom, hogy beinduljon a nyári szezon, még pár hét és ellepik a turisták kisvárosunkat. Akkor majd sokkal több lesz a munka is és nem lesz annyi időm a honvágyra. Próbálok rövidtávú terveket kitűzni, hogy ne érzékeljem, hogy milyen nagyon lassan telik az idő. Például 2 hét múlva megyek Dunedinbe 2 napra, remélem az ott ért impulzusok segítenek túljutni ezen a holtponton!