Június végére lett egy útitársam: a barátom, Dávid. Örültem neki, hogy úgy döntött velem tart ezen az úton, nemcsak azért mert nem kell a távolság miatt szenvednünk, hanem mert őszintén szólva kicsit majréztam így egyedül nekivágni.  Időt nem sajnálva próbáltunk minél többet megtudni a munkavállalásról, a keresetekről, emberekről, stb. Végül, hosszas tanakodás után Wellington, vagyis a főváros mellett döntöttünk. Megvettük a repjegyeket. Na és itt álljunk is meg.

BÁRMILYEN BLOGOT OLVASTUNK, AZT ÍRTÁK, HOGY AZ ORSZÁGBA LÉPÉSKOR KÉRNI FOGJÁK A VÍZUMUNKAT ÉS EGY BANKI KIVONATOT A SZÁMLA EGYENLEGÜNKRŐL, HOGY MEGGYŐZŐDJENEK ARRÓL, MISZERINT HA BÁRMI KÖZBEJÖN, VAN FEDEZETÜNK HAZA MENNI. EZ EGY OLTÁRI NAGY BAROMSÁG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! SENKI AZAZ SENKI NEM KÉRTE EL TŐLÜNK, TEHÁT NE TARTSON VISSZA SENKIT, HA NINCSENEK MILLIÓI AZ UTAZÁS KEZDETEKOR.

Szóval repjegy a zsákban, már csak albérlet kéne.. De hogyan? Még Pécsről sem tudtam albérletet intézni Pestre nemhogy több 10000 km-re. Azért nincs vesztenivalónk alapon beleástuk magunkat az albérletkereső portálokba. Ajánlanám a http://www.easyroommate.co.nz és a www.nzflatmates.co.nz oldalakat. Rengeteg hirdetésre írtunk, de sokáig nem találtunk semmit. Senki nem akarta úgymond "No Look"-ba kiadni, amit valahol meg is tudok érteni. Aztán jelentkezett egy René Garcia nevezetű fickó, akivel elkezdtünk komolyabban e-mailezni. Aztán kezdett furcsa lenni a történet.. Először is.. Nem érdekelte, hogy mit csinálunk, nem kért rólunk semmilyen információt.. Másodszor mikor mi kértünk róla ennyit írt: I'm a friendly person", ami valljuk be még egy gondolatolvasónak is kevés lenne.. szóval kezdett fura lenni, na.. és utána jött a banánhéj, amin elcsúszott. Azt kérte, hogy a foglalót ("bond") a Western Unionon keresztül utaljuk. Na, én például semmit nem tudtam erről a szolgáltatóról. SEMMIT. Bementünk tájékozódni, illetve meggyőződni arról, hogy a pénzünket le tudjuk követni és biztonságosan megérkezik A-ból B-be. ÉS ITT JÖTT A CSAVAR!! Az ott dolgozó hölgy elmondta nekünk, hogy ez egy pénzváltó, ami arra szolgál tulajdonképpen, hogy kb feketén intézd a pénzügyeidet. Mármint nem kell hozzá semmi az égegyadta világon, ő megmondja, hogy a világ melyik pontján, melyik western unionban szeretné felvenni a pénzt, jelen esetben egy amerikai pénzváltó címét adta meg illetve a nevét, és csak besétál, bemutat egy személyit és kisétál a pénzzel és az életben nem látják többet. Na, még mit nem! Már azonnal írtam az e-mail a pasasnak, hogy bankkártyára szeretnénk utalni. Hát természetesen ez nem felelt meg neki, mindenképpen kp-ban akarta látni a pénzt. NINCS AZ AZ ISTEN, szóval szépen ignoráltuk Mr. René Garciát. A történet pikantériája, hogy 3 nap múlva néztünk egy Tom Cruise filmet, ahol egy ex- CIA ügynököt alakít, akiről semmit sem tudnak, csak azt, hogy minden hónapban a világ különböző részein veszi fel a pénzét egy WESTERN UNIONBAN. :) Félve próbálkoztunk tovább, amikor találtunk egy lakást, 3 másik fiatallal közel a belvároshoz. Szerencsére nagyon nyitottak voltak, így tudtunk skypeolni velük, mielőtt bármit is nyélbe ütöttük volna. Szimpatikusak voltunk egymásnak, átutaltuk a foglalót és végre minden készen állt az indulásra.  

" Szeretnék világot látni"

Sziasztok. Az én történetem valahol 2014 Januárjában kezdődött. Pécsen születtem, aztán egy hosszadalmas város-fóbia után felköltöztem Budapestre. Imádtam ott lenni, de valahogy nem alakultak a dolgaim. Hiába próbálkoztam, dolgoztam egyszerűen zsákutcának éreztem mindent. Valamikor 2013 Novemberében elkezdtem kicsit többet gondolkozni a külföldi munkavállaláson, nagyon sok ország szóba jött: Kanada, Ausztrália, Amerika, Anglia, Norvégia, még Dél-Afrika(!!!) is. 2012-ben már eltöltöttem egy nyarat az Egyesült Államokban, valahogy egy vérig rasszista országba nem vágytam vissza, inkább turistaként erősíteném az ország államkincstárát. Szóval elkezdtem kicsit nézelődni az interneten, hogy magyarként mégis milyen lehetőségeim vannak az Európai Unión kívül. Őszintén szólva semmi.. Egyedül 1, azaz EGY programot találtam egy olyan országba, amire az ember sosem gondolna: Új-Zéland.

A http://www.immigration.govt.nz/ honlapon találtam egy working holiday visa nevezetű programot, ami tulajdonképpen egy igazán szerencsés kombinációja a turista/visitor vízum és a working vízumnak. 1 évre szól, 100 magyar kaphatja meg, gyorsaság alapján dől el, amikor én jelentkeztem 20 perc alatt beteltek a helyek, úgy hogy éjfélkor nyíltak meg a kvóták. Szóval április 22-én 23:55kor bejelentkezve a bevándorlási honlapon vártam, hogy nekikezdhessek a jelentkezésnek. 12 perc alatt kitöltöttem a papírokat, főleg egészségügyi és erkölcsi kérdéseket tettek fel, illetve az ÉRVÉNYES útlevelem adatait kellett megadni. 2 nap múlva érkezett az e-mail, hogy sikerült, ha megfelelek az orvosi vizsgálaton, akkor enyém a vízum. Az orvosit egy helyen csinálják Magyarországon, méghozzá Budapesten. Mikor elolvastam az e-mail azonnal hívtam az orvost és 3 hétre rá kaptam csak időpontot, szóval nem lehet halogatni. Minden rendben volt az egészségügyi állapotommal, szóval május 16-ra boldog tulajdonosa lettem a working holiday visa-nak. 

Azonnal felmondtam a munkahelyemen, hazaköltöztem Pécsre és nagyban tervezgettem az utazásomat.